Jótékonyság jó közösségben – 7. Együtt a Refiért
Hetedik alkalommal szervezték meg az Együtt a Refiért jótékonysági alkalmat. Az est során tehetséges, ügyes, értékvivő és modern diákok mutattak meg valamit Istentől kapott tálentumaikból.
“Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya.” – idézte Jack Londont Póti Eduárd a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója, péntek este 18 órakor az iskola disztermében elmondott nyitóbeszédében. Annak ellenére, hogy az adakozás és a jótékonykodás negatív felhanggal is jelentkezhet, nem az, pláne akkor, ha mindez egy jó közösségi programmal párosul, mint jelen esetben. – folytatta az igazgató, aki lapunknak elmondta, hogy a nyári fűtésrendszercsere esztétikai utómunkálatok elvégzésének szükségszerűségét hagyta maga után, amelyet a jótékonysági este bevételéből finanszíroznának.
Király Lajos szatmári esperes a Rómabeliekhez írott levél 8. részének 3. versével köszöntötte az egybegyűlteket: „Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában.” Az egyházi elöljáró a jótékonyság, az adakozás és az adományozás kettős hátteréről szólt: egyrészt teológiailag az adakozás nem más, mint az Istentől kapott ajándékok bizonyos részének a „visszaadása”. Továbbá elmondta, hogy az segít, aki azonosulni tud az adott üggyel. Az azonosulással kapcsolatban kifejtette: a kisgyermeket, amikor édesanyja a nagyszülőknél vagy rokonoknál hagyja, egy idő után elkezd „anyukásdit” játszani, azaz utánozni kezdi szüleit. Ez számára megerősítést jelent, ugyanis hiányzik neki az anyja, ezért ajándékozza meg magát anyjával oly módon, hogy cselekvéseit próbálja elvégezni. Ezt a lélektan a szülővel való azonosulásnak (identifikációnak) nevezi. Különbség van az empátia/szimpátia és az azonosulás között, melyet a következő bibliai történettel világított meg: Lázár sírjánál Jézus könnyekre fakadt, melyet erős érzelmi szimpátiának nevezhetünk, azonban a fent idézett Igevers nemcsak Isten beleérző képességről beszél, hanem azonosulásról: Isten Krisztusban emberré lett az emberért, hogy a legnagyobban adományozza neki. Milyen tehát a jó segítő és adományozó? Aki azonosulni tud a céllal. Tehát nem az adakozás nagysága, hanem az adakozás számít. Az adakozás jelzi azt, hogy Istentől kapott adományokból hálából „visszaadunk”, továbbá jelenti az elkötelezettséget, s végül a céllal való azonosulást. Az esperes Isten gazdag áldását kérte az adományozók, azaz az iskola ügyével azonosulni kívánók életére.
Az est fővédnöke Nagy Sándor volt nagykárolyi esperes, lelei lelkipásztor és Balogh Sándor mérnök úr voltak. Előbbi Igével is köszöntött. Az iskola diákjai színvonalas és változatos műsort adtak elő a tanárok felkészítésével. Az mindenképpen látszott, hogy a refis diákok tehetségesek és ez sokféleképpen: előadásban, mese- és versmondásban, színjátszásban valamint éneklésben is megmutatkozott a közönség nagy örömére.
Az est további részében a gimnázium tornatermében fogyaszthatták el a fővédnökök, szponzorok által adományozott finomságokat. Az igazgató meg is köszönte a fenn említettek mellett Veres Ádámnak és csapatának, akik előállítják évről évre mindezeket. A köszönet elhangzott a fenntartó egyházmegyék és lelkészei-, a politikusok, közéleti személyiségek-, a tanfelügyelők-, a szülők-, partnercégek-, a tanári kar- és diákok felé, de mindenekelőtt az Istennek adtak hálát. Tolnay István nagykárolyi esperes mondott pohárköszöntőt, majd Varga Szilárd Csaba iskolalelkész imájával kezdődött meg a közös vacsora és a hangulatos együttlét.
